...aranyat ér. Vagy az a májusi eső? Na, mindegy! Tény, hogy nagyon megörültem a tegnap este kezdődött havazásnak és a reggel már ugyan olvadozó, de még összefüggő hótakarónak, amely a les környékét ismét téliessé tette. Azért ültem ki korán, mert bíztam benne, hogy kapok még egy esélyt az áhított ölyv akció képekre.
Eleinte csak a cinkék és a verebek mutatkoztak, de aztán megjelent egy szép meggyvágó is.
Eleinte csak a cinkék és a verebek mutatkoztak, de aztán megjelent egy szép meggyvágó is.
Később egy magányos citromsármány is arra vetődött.
A nagy fakopáncsnak nem lehetett ínyére a hóban kúszás, így inkább a faág alsó részén közelített az etetőhöz.
Persze, a szajkók ma sem maradtak el...
Az ölyvek a szokásostól eltérően váratlanul, hangjelzés nélkül jelentek meg a fatönknél.
Kis ideig farkasszemet néztek. A rangidős leeresztett szárnyakkal védelmezte a zsákmányt.
A verekedés egy pillanat alatt tört ki és máris a hóban hemperegtek.
A veszélyes karmok a másik begyét keresték.
A gyengébb madár helyzete reménytelennek tűnt...
... de aztán valahogy mégis visszanyerte egyensúlyát és képes volt felegyenesedni.
Már nem tűnt teljesen védtelennek. A harc vér nélkül ért véget.
Miután tisztázták az erőviszonyokat, a domináns madár békésen elfogyasztotta az összes húst, a másik pedig kénytelen volt mindezt éhesen közelről végignézni. Szinte megsajnáltam a vesztest.
Csak miután már pukkadásig jóllakott, az erősebb ölyv akkor ejtette le a csirkefarhát csontos maradványait és hagyta, hogy a gyengébb még próbálkozzék valamit hasznosítani belőle. Ő meg nekilátott, hogy megtisztítsa a csőrét és a karmait, melyeknek a hatalmát köszönhette. Ezen a télen még ő a király a les környékén...
Nagyszerű élmény volt: a tavasz beállta előtti feltehetően utolsó havas délelőttön még láthattam, hogyan érvényesül az ölyvek között a természet kegyetlen törvénye a túlélésért folytatott küzdelemben. Sok jó képet készítettem és végre kimondhattam, hogy maradéktalanul teljesült a várakozásom, amiért a lest megépítettem. Minden, ami még ezután esetleg adódik, csak hab lesz a tortán.
nagyon fajin képek!
VálaszTörlésKösz. Te tudod, hogy mennyire akartam a bunyózó ölyves képeket. :)
VálaszTörlésHú, ezek igazán kiváló felvételek! Az egyiket (találd ki melyiket) gyorsan elmentettem "ölyvek csatája" címmel.
VálaszTörlésA pici sárga (a valódi színe is tiszta sárga!) kanadai madár nevét eddig nem sikerült kiderítenem, de fáradozásodért küldök majd egy újabb állattörténetet a delfinről és a kutyáról.
Tényleg örülök ezeknek a képeknek! Van egy tippem, hogy melyiket mentetted el, de majd te biztos megírod a legközelebbi leveledben. Várom az állattörténetet is.
VálaszTörlésGratulálok az új lesedhez ! Szépek az ölyvek , kár hogy kicsit magas a nézőpont...Kérlek nézd el nekem ezt a kis kukacoskodást..:), igazából tanácsnak szántam, annak ellenére hogy hetek óta egyetlen képet se csináltam..:( Valszeg tényleg ez volt a mostani tél utolsó havas képe, jöhet az etető helyére az itató..
VálaszTörlésKösz a gratulációt és a kritikát is. Igazad van, jövőre gödörből fogok fotózni. :)
VálaszTörlésCsodálatosan szép képek. Öröm látni e madarakat. Nálunk egy karvaly járt tegnap. sikeres verébzsákmányát aprólékos kopasztást követően elfogyasztotta a virágládánk mellett, majd távozott. Sajnos az én gépemmel, ablakon keresztül csak sejthető a kiléte.
VálaszTörlésGratulálok a leshez és a fotókhoz, no és a türelemhez.
Köszönöm a méltatást. Nekem meg a karvalyhoz nincs szerencsém, hiába várom, hogy beüljön a les elé.
VálaszTörlésSzívesen látnánk ezeket a csodás képeket a BirdPhotography.Hu oldalon is! (Ez meghívás volt!)
VálaszTörlésüdv
M
Meg vagyok lepve és tisztelve.
VálaszTörlés