Úgy vártam az enyhe napok előtt beharangozott gyenge havazást, mint a gyerekek. Még csak éppen szitált a kevéske porhó, én már a lesben vártam, hogy néhány télies hangulatú képet készíthessek, mielőtt hosszú időre az eső lesz a főszereplő. Örültem, hogy a zöldikék és a meggyvágók is az etetőmhöz járultak, a legnagyobb újdonságot mégis a közép fakopáncs látogatása jelentette.
Miközben a madarakkal voltam elfoglalva, két megriadt őz jelent meg a gáton. Messze voltak, de jól mutattak a sűrűsödő hóesésben.
A finom porhó egyre vastagabb réteget képezve ült meg a dús termésű galagonya bokrok ágain. A szép díszlethez már csak a madarak hiányoztak. Milyen kár, hogy holnapra elolvad ez a gyönyörűség!
Hogy mentsem, ami menthető, délután is kiültem, de akkor már arccal a galagonyásnak, lessátorban vártam a fenyőrigókra. Nagy sajnálatomra a csalogatónak szánt almáimat továbbra is csak a cinkék látogatták.
A rigók távolabb és inkább a bokrok mélyén, a sűrű ágak védelmében táplálkoztak. A feketerigók voltak a bátrabbak, ők mutatkoztak először fotózható helyen.
Sokat kellett várnom, amíg egy-egy fenyőrigó, ha távol is, de alkalmas helyen mutatkozott. Az alábbi képek csak arra jók, hogy jelezzék, ez a téma többre érdemes.
Talán az élelem fogytával megjelennek majd a madarak a bokrok külső ágain is, nagyobb esélyt adva a jobb képekhez. Ebben nagyon reménykedem, de hogy éppen akkor lesz-e ilyen szép havas díszlet is mindehhez, az nagyon kérdéses!