KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. szeptember 9., kedd

Átok

A dámbikával úgy vagyok, mint az utcasarki pillangó a jámborsággal: nincs szerencsém hozzá! :) 
Hiába töröm magam utána évek óta, ülök órákat a leseken, vagy nem is látok, vagy csak távolról, futtában, netán ágak-bogak-füvek takarásában, tény, hogy jó képem szinte nincs is erről a nemes vadról.
Vegyük csak a legutóbbi hétvégét. Szombaton három órán át vártuk Tamással a szigeten, amíg végre megmutatta magát, jó messzire tőlünk rohant át. Csak az erdőszélen állt meg egy pillanatra, de a fejét már szinte az ágak közé rejtve.


Másnap a kifigyelt átjáró közelében lessátorral próbálkoztunk. Két órán át hallgattuk az esőcseppek dobolását a ponyván, törölgettük magunkról a becsurgó vizet és amikor végre elállt az eső és várhattuk az állatok megjelenését, bika helyett egy eltévedt autó jött ki a nyiladékból, véget vetve a reményeinknek.
Tegnap egy dámos vadászterületre sikerült bekéredzkednem. Igazi, hamisítatlan őstermészet, rengeteg madár és kísérőm szerint sok dám. Sajnos a szél összevissza fújt, ezért két órán keresztül hiába meresztgettem a szemem. Aztán hirtelen vagy húsz állat rohant át előttem a fák, bokrok és a magasra nőtt fű takarásában. Elől a tehenek és mögöttük vagy öt szép hím.



Lehetetlen volt jobb képet csinálni róluk. Később jöttek ugyan borjak és tehenek, de egyetlen bika sem.












Persze örülök, hogy közeli dámokat fotózhattam ezen a szép helyen, de ennyi erővel egy tisztességes bika is elém tévedhetett volna...
Noha tudtommal soha semmit nem vétettem a dámbikák ellen, úgy látszik, átok ül rajtam. Nem tudja valaki, hogy milyen varázslattal lehetne levenni rólam?  Esetleg csókoljak meg egy békát? :)


4 megjegyzés:

  1. :) Nekem így is tetszenek a fotók, de sejtem,hogy egy ilyen szuper fotósnak ,mint te,ez gyenge vígasz.
    Itt ez a békuci aranyos, a kertben nem igen csípem,mert beássa magát a földbe,a kutya meg ás,mert megőröl érte.:)
    Nem tudom,mi lehetne a megoldás....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. A feleségem is utálja őket. Ezt a példányt egy vödörben találtam és akkor már lefotóztam.
      Ma ismét próbálkozom a dámbikáknál, küldj egy kis pozitív energiát, ha segíteni akarsz! :)

      Törlés
  2. Nem kell aggódni, meglesz a dámbikás kép is meglátod és nagyon értékes lesz mert sokat küzdesz érte.:-) Nekem is tetszenek ezek a fotók, természetesek. A béka olyan mintha dühös lenne mert nem kapta meg a csókot.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a biztatást, előbb-utóbb nekem is össze fog jönni, remélem. Talán tényleg meg kellett volna csókolnom. :)

      Törlés