Végre megszakadt a hideg napok sora. Tegnap délelőtt még reménytelen szürkeség honolt mifelénk, aztán kividult az idő. Igaz, nem volt zavartalan a napsütés, gomolyfelhők úsztak az ég kékjében és heves szél is fújdogált még, de alig vártam, hogy szétnézhessek a turai határban.
A mocsarak még nem száradtak fel, a réti kakukktorma fehér virágai teljes pompájukban virítottak a sekély vízben.
A rohanó felhők miatti fény-árnyék váltakozásban elbűvölt a táj szépsége, nem győztem fényképezni.
A réteken tartják magukat a kisebb-nagyobb vizek, a gumicsizma jó szolgálatot tett.
Néhol még csak szőkülnek, máshol már zöld színben derengenek a füzek.
A tavalyi nád sárga színei uralják még a tájat, de ...
a magányos öreg fűzfa már kezd zöldbe öltözni.
Megérkezett és máris élelem után nézett az első gólya. Jól mutatott a fehér virágok között.
A vonuló felhők közül kivillanó napfényben smaragdzölden tündököltek a vetések, melyekben óvatos őzek legelésztek.
Amikor megriadtak, látványosan vágtattak át a mocsáron. Kár, hogy éppen akkor árnyék vetült a vidékre.
A kellemesen melegedő, napsütéses tavaszi időben nem akaródzott a hazatérés, megvártam az esti fényeket és a naplementét.
A szabadban töltött szép délután és a tavasz előjelei pezsdítően hatottak rám, egészen megfiatalodtam! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése