Tavaszi egyveleg

Pár napot ismét Horányban töltöttünk és ilyenkor nem maradhatnak el a hajnali fotózások Tamás barátom társaságában. Mínusz három fokban indultunk, az ég tiszta volt, de helyenként köd ült a talaj felett és néhol dér fedte a mezőket. Különlegesen szép napkeltét láthattunk.

A fekete kökörcsinekhez tartottunk. Új kedvencemet, az újonnan felfedezett ősrégi objektívemet akartam ismét kipróbálni ebben a kissé elcsépelt, de kihagyhatatlan témában. Nem is okozott csalódást.

Hazafelé a madarak háza táján is szétnéztünk. Sok hazatérő faj még várat magára, de a barázdabillegetők már szép számmal mutatkoznak.

Sordélyt is láttunk, közelre is tudtuk csalni, de az éneklésére még várni kell.

A fácán kakas megmutatta ugyan magát, de tavaszi táncát még nem adta elő, inkább eloldalgott.

A holtágnál hiába vártunk jégmadárra. Csak egy pillanatra ült le a beszállóra (erről szépen lemaradtam), azután már csak átrepülve láttunk néhányat. Sátorbontás után egy tőkés récére figyeltünk fel, amint az uszadékokon üldögélt. Talán a párját várta, mert türelmesen viselte az érdeklődésünket. A zavaros, kusza háttér miatt csak a vízbe toccsanása volt érdekes.

Turán, az itatónál sincs nagy élet, a szokásos látogatókat inkább az ennivaló érdekli.

A melegedő időben úgy felgyorsult a kerti növények virágzása, hogy sokukról már lemaradtam. Gyorsan készítettem hát néhány képet a még meglévőkről az öreg obival, a teljesség igénye nélkül.