KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. január 28., csütörtök

Játék a jéggel

Az elmúlt hét leghidegebb éjszakáját követő délelőtt tettünk kirándulást kis unokámmal a Dunához, mégpedig a sziget szentendrei oldalán. A széles parton befagyott tavacskák fehérlettek, melyek jégpáncélja alól elfogyott a víz. 


Izgalmas terep egy kis embernek! Rövid oktatás: hol és hogyan szabad rámenni, aztán a kisfiú már egymaga törte, kővel dobálta, faággal csapkodta a jeget. Talán sarkkutatónak, vagy fóka vadásznak képzelte magát? Miközben az unokám biztonságban játszadozott a jéggel, magam is ezt tettem, de engem a folyó mellett képződött különös jég alakzatok érdekeltek. Gyűjtöttem pár érdekes darabot.










Mindketten jól eljátszadoztunk. Csak arra figyeltem fel, hogy Szentendre valamelyik templomának toronyórája már a delet ütötte. Nagymama várt bennünket az ebéddel: mennünk kellett. Még egy utolsó pillantás a jeges partra, aztán "irány Horány!"


Hazafelé menet elgondolkodtam: vajon mit őriz meg majd kis unokám emlékezete felnőtt korára erről az együtt töltött élvezetes délelőttről? Talán semmit, az emlék eltűnik majd, mint a jeges gyűjteményem darabjai az olvadáskor.

2016. január 26., kedd

Jó a hó!

Manapság ritka kincs a hó, meg kell becsülni, ki kell használni!
A hétvégére az időjósok  egy újabb havas időszakot ígértek, de csak rövid életűt. Vasárnap Horányban szerencsére jól meg tudtam szánkóztatni az unokáimat, sőt a hógolyózás és a hóember építés sem maradt el. 


Miután megnyugodtam, hogy a gyerekek kellően részesültek a tél örömeiből, hétfőn már a természetfotózásra gondoltam. Vajon marad-e még hó Turán, vagy elviszi az olvadás, mire odaérek?
Ismét jó volt hozzám Fortuna, mert a lesnél mindent rendben találtam, sőt, olykor-olykor még havazott is a kint tartózkodásom idején.
Az ölyvre nem kellett sokáig várnom, óvatosan besétált, majd egy órán keresztül falatozott előttem.






Bevallom, sokat bosszankodtam, mert a legtöbb időt takarásban töltötte, mintha csak tudta volna, hogy hol mutat legkevesebbet magából. Végre aztán kissé kedvezőbb helyen kezdte tépkedni a húst.








Váratlanul megjelent a két odaszokott fácán kakas és az ölyv közelében kezdtek szaladgálni.




Az ölyv egy ideig tűrte a zavarást, de aztán odakapott a kakas felé. A jelenetet sajnos takarta a díszlet.


A szajkók is berepültek, egymással versengve kapkodták a napraforgó magokat.


Az ölyv mohósága lassan csillapodott, egyre többet tekintgetett körül. Alig vártam, hogy a "helyére" üljön.




Felkészültem, hogy a táplálkozás utáni csőr és karom tisztogatás fog következni, de ehelyett váratlanul szárnyra kapott.


Nem véletlenül, mert éppen a helyére érkezett meg a párja...


... de az sem maradt sokáig. A prédával mit sem törődve a másik ölyv után repült. Később visszatért egyikük... 


... de aztán követte őt a párja és egy ideig a fenyő ágak között folytatódott a szerelmi fogócska. 
A fácánok időnként beszaladtak a színre. A kakas szedegette a kukoricát és közben hívogatta a tyúkjait, de azok nagyon tartózkodóak maradtak, csak pillanatokra mutatták meg magukat...




... inkább a bokrok sűrűjében gubbasztottak.


Legvégül a vörösbegy is tiszteletét tette. Őt nem a napraforgó, hanem a hús érdekelte.



Mozgalmas és szórakoztató lesezésben volt részem a hónak köszönhetően. Örülök, hogy másnapig még kitartott az idei második hó, amely ma már erősen olvad odakint. Remélem, lesz még belőle újabb, mert messze még a tavasz!

2016. január 19., kedd

Születésnapi virágok


Hatvannyolc éves lettem én -
meglepetés e gyűjtemény
csecse
becse:


ajándék, mellyel meglepem
e békességes szegleten
magam
magam.
...