KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2018. április 16., hétfő

Belvizek maradékán

Szeretem a vizeket és a vízi madarakat, de sajnos csak ritkán adatik meg nekem, hogy ezeket fotózzam. Az idei olvadás sok belvizet okozott országszerte, így mifelénk is. Reménykedtem, hogy a közeli tocsogókra szép számmal érkeznek majd a gólyák, gémek és különféle partfutók. Több alkalommal jártam utánuk, de nem sok sikerrel. Eleinte csak gólyahírt fotóztam...


... aztán a gólyák is megérkeztek. 




Volt úgy, hogy egy vaddisznó konda szaladt elém a pocsolyás vetésbe, de persze nagyon távol.


Sőt, újabb darvak repültek át a turai rétek felett, amikor arra jártam.


Az éber kócsagok nem engedtek közel magukhoz, csak távoli fotókat engedélyeztek, aztán hamar szárnyra kaptak.


Egyszer egy autós felderítést végeztem a Jászságban. Egy náddal szegélyezett sekély tavacskán gólyatöcsöket találtam. Sikerült kissé közelebb lopóznom hozzájuk.




Persze hamar lebuktam és a párocska a levegőbe emelkedett.


A nádas felett barna réti héják repkedtek. Talán vadásztak, vagy fészkelőhelyet kerestek?


Egyszer egy leszálláshoz készülődő vörösgémre lettem figyelmes. Érdekes lenne, ha ő is itt akarna fészket rakni!


Később kacsákat is láttam. Úgy gondolom, hogy böjti récék lehettek. Nagyon távolságtartóan viselkedtek, közeledésemre sokszor megriadtak és felrebbentek.


Jobbnak láttam továbbállni abban a reményben, hogy egy idő után visszatérve nyugodtabban fognak viselkedni. Újra kocsiba ültem és folytattam az utamat egy régebben bevált nagyobb víz felé. Sajnos a felázott földútra nem mertem bemerészkedni. Mégsem volt hasztalan a kirándulás: egy vetésen mezei nyulakat pillantottam meg. Úgy tűnt, hogy összetartoznak. Talán éppen a családalapításon törték a fejüket. A szemérmes nyuszi lánynak nem lehetett ellenére a fiú közeledése.


Talán kíváncsiskodó személyem miatt nem jött létre a nyúlszerelem beteljesülése.


Sőt, egyikük a fűbe lapulva húzta meg magát, míg a másik távolabb szaladt és ott két lábra állva, aggódva tekintgetett magára maradt kedvese felé.


Éreztem, hogy jelenlétem nem kívánatos és amúgy sem akartam a kis állatkákat félelemben tartani. Tapintatosan visszavonultam, mire a nyuszik ismét egymásra találtak és hálából összeálltak egy szinte emberi "esküvői" fotóra. Éljen az ifjú pár!


A nyulas kaland után visszatértem a gólyatöcsökhöz. Szerencsére megvártak. A heves szél miatt nem tudtam sátrat állítani, így csak az autó lehúzott ablakán át fényképeztem őket.




Néhány szárnycsapásukat is sikerült elkapnom.






Örültem ezeknek a pipaszár lábú karcsú kis madaraknak, amelyek elég jól tűrték az érdeklődésemet.
Közben egy pár búbosbanka is röpködött egy elhagyott, romos tanya körül. Valószínűleg ott fognak költeni.


A réti héják szorgalmasan rótták felderítő köreiket a nádas felett.


Szerencsés felderítésként értékelem az autós kirándulást, jó és ígéretes helyet találtam. A barna réti héják tartós jelenléte ráadásul azzal a reménnyel tölt el, hogy talán majd közelebbi képeket is fogok készíteni róluk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése