Egérhasznosítás

Mint minden ősszel, most is megjelentek az egerek a melléképületeinkben. A feleségem azonnal kiszagolta őket és határozottan felszólított, hogy kezdjek hozzá a kifogásukhoz. Felcsaliztam hát az egérfogókat és azok tegnap reggelre két kis szürke halálát okozták. 

Ha bárkit megkérdeznék, hogy mit lehet kezdeni két döglött egérrel, gyaníthatóan nem kapnék értelmes választ, én viszont tudtam a módját. A kis mihasznákat kivittem a lesemhez azzal a szándékkal, hogy madáreleségként szolgáljanak.

Rosszul indult a kaland, mert a közelben ólálkodó ölyvet már az érkezésemmel elriasztottam. Nagy vijjogással repült el abba az irányba, ahonnan szemmel tarthatta a kunyhóm környékét. Tudtam, hogy hosszú várakozásnak nézek elébe, mert a bizalmatlan jószág sokáig nem fog visszatérni. 

Az első órában csupán a cinegék sürgölődtek, aztán berepült egy szép hím karvaly és leült az itató szélére.

Úgy láttam, hogy fürödni készül, azonban a fényképezőgépem kattogása elriasztotta.

Ott maradhatott a közelben, mert a kis madarak mozgása teljesen megszűnt. Majd csak visszatér! -gondoltam ás vártam tovább. Délnek húzó darvak hangos krúgatását hallottam, de a kuckómból nem láthattam őket. Három csapat is elvonult és egyszer vadlibák hangjára is felfigyeltem.

Elmúlt dél. Már mardosott az éhség, de nem hagyhattam hasznosítatlanul az egereimet. :)

A hím ölyv eljött körülnézni, de szinte lopakodva, jó távol ült le, aztán némi időhúzó tollászkodás után továbbállt. 

Sokáig nem történt semmi, aztán megjelent három tyúkocska. Idegesen szaladgálva szedegették a magokat.

Egyszer csak hirtelen nagy robajjal felrepültek. Tudtam, hogy ragadozó rettentette meg őket. A távolban, a lombok között fel is fedeztem a támadást elvétett héját.

De jó lenne, ha beülne elém az itatóba! - reménykedtem, de erre hiába vártam. Az ölyv azonban ismét közelebb lopakodott és oldalt, a fenyő ágak takarásában foglalt helyet. Hangtalanul várakozott. Talán a párja elől bujkált.  Aztán végre támadásba lendült, de a fák fedezékéből olyan hirtelen tűnt fel, hogy csak a megérkezés utolsó fázisát sikerült elkapnom.

Egyik lába az egeret markolta. Szinte csodálkozva nézett körül: - Itt már nem csak csirkét, hanem egeret is felszolgálnak?

És egerészhez illő gyakorlottsággal fogott hozzá kedvenc eledele elfogyasztásához.

Mintha csak a kedvemért pózolna, előzékenyen oldalra fordult zsákmányával.

Egy gyors mozdulat és a szegény egérke megindult utolsó útjára.

Az egérfogóban elpusztult kis szürke sorsa az én közbejöttöm révén végül egy ragadozó madár gyomrában teljesedett be. Az ölyv elégedetten nézett szét.

Az ízletes előétel után azért a csirkehús is jól esett neki. A főétel elfogyasztásnak látványos mozdulatai már az előző bejegyzéseimből ismertek lehetnek. 

Éhsége csillapultával egyre gyakrabban tartott étkezési szünetet a szép ragadozó madár.

Sejtettem, hogy menni készül, így csináltam róla egy búcsú képet, miután tényleg faképnél hagyott.

Az ölyv urasan beebédelt, én meg éhesen vártam, hátha tartogat még számomra valamit ez a szerencsés fotózás? Csak néhány szajkó jött kukoricázni, egyikük viszont egy kis husikára vágyott.

Az is szerencse, hogy nem az ölyv előtt érkezett, mert akkor az ő lakomája lett volna az egérke. A tuskóra helyezett másik példányt azonban sem az ölyv, sem a szajkó nem vette észre. Őt eljövetelemkor elődjének helyére fektettem. Ott biztosan megtalálja majd a hús maradékáért betérő valamelyik ölyv és akkor a második egérke is hasznosulni fog.

Öt órán át tartott ez a lesezésem. Minden betérő madár megrakhatta a begyét nálam, csak én maradtam éhes délidőben. Sajnáltatni azonban nem szeretném magam, mert a koplalás árán régóta vágyott képekkel gazdagodtam. Megérdemlik, hogy kissé felnagyítva is megmutassam őket.

Ölyveim ne féljetek, csak jöjjetek bátran! Lesz még csirkehús és lesz még egér máskor is számotokra!